Megjön a kép az agyadban az éjjel,
elfogy az álmod, a színkavarék.
Felkelsz az ágyból, és amit nézel,
hogy ezzel a képpel nem szar a lét.
Nem hiszed, hogy már ez van itt végre,
vártad és szívtad az új napokat,
Forgatod buzgón, nem csal-e lépre,
s csapdába ejted az új lapodat.
De reggel a képen cukros a kávé,
sótlan a spájzból a húsmaradék.
Elfoly a méz a kenyérről, és kábé,
hogy sódba is csöppen, úgy szar a kép.
Ahogy van.
2008.01.03. 00:54 proteus
Vizsgaidőszaki sistergő
Hű barátom, ne érkezz meg este,
ne fordítsd kulcsod zárban hangosan,
a fagyos linón ne csoszogj elesve,
ne tudjam, lépted éppen hol suhan!
Kajádat csak csendesen készítsd,
inkább fedő alatt párold zajtalan,
számolom, hogy testedet építsd,
tíz tojást törtél fel, te arctalan!
Tévét, azt semmiképp se kapcsolj,
vagy húzzál fejedre fülhallgatót,
úgyis én kapcsolom ki, ha alszol,
inkább most vegyél be altatót!
Így válna, végre, valóra álmom a csendes éj,
bár tudom, neked megverni engem lenne kéj.
ne fordítsd kulcsod zárban hangosan,
a fagyos linón ne csoszogj elesve,
ne tudjam, lépted éppen hol suhan!
Kajádat csak csendesen készítsd,
inkább fedő alatt párold zajtalan,
számolom, hogy testedet építsd,
tíz tojást törtél fel, te arctalan!
Tévét, azt semmiképp se kapcsolj,
vagy húzzál fejedre fülhallgatót,
úgyis én kapcsolom ki, ha alszol,
inkább most vegyél be altatót!
Így válna, végre, valóra álmom a csendes éj,
bár tudom, neked megverni engem lenne kéj.
2 komment
Címkék: vizsgaidőszak verscsíra
2007.12.27. 02:22 proteus
Szedjétek le azokat a barna fityulákat a homlokzatról. Akkor végre minden pepita lesz. - Vörösboros pergető, koherencián innen, s túl.
(mely kihelyeztetett ekkor és ekkor, blogalkirályság ikszedik bugyrába)
„- Nem vagy túl koherens.
- Igen, ezt már hallottam.”
- Jó.
- Akkor hagyjál faszkodni, úgyis bármi kimondható. És bárkinek, aki megmondja: ez nem menekvés, nem odú. Használod te is. A lényeget úgyis kiszedem magamnak. Csak néha több a sorja, a sallang. Érted.
- A párbeszédnek nem kedvez.
- Akkor hagyj egyedül... vagy tanulj meg szűrni... vagy hagyj itt az istenér'.
- ?
- A nagylyukút ajánlanám.
Weőrers Sándor
kék kabátban, csíkos harisnyában idétlenkedik. Azt hiszem, integet. Hátán barna iskolatáska. Letépem, kiontom. Színes pirulák peregnek a földre. Színes pirulák koccannak egymásnak. Színes pirulákon tapodunk.
eddig egyes, folytassa »
„- Nem vagy túl koherens.
- Igen, ezt már hallottam.”
- Jó.
- Akkor hagyjál faszkodni, úgyis bármi kimondható. És bárkinek, aki megmondja: ez nem menekvés, nem odú. Használod te is. A lényeget úgyis kiszedem magamnak. Csak néha több a sorja, a sallang. Érted.
- A párbeszédnek nem kedvez.
- Akkor hagyj egyedül... vagy tanulj meg szűrni... vagy hagyj itt az istenér'.
- ?
- A nagylyukút ajánlanám.
Weőrers Sándor
kék kabátban, csíkos harisnyában idétlenkedik. Azt hiszem, integet. Hátán barna iskolatáska. Letépem, kiontom. Színes pirulák peregnek a földre. Színes pirulák koccannak egymásnak. Színes pirulákon tapodunk.
eddig egyes, folytassa »
2 komment
Címkék: verscsíra
2007.11.10. 00:23 proteus
Bárki inge, rokolyája ...
... lefotózza, de csak akkor, ha már tiszta.
Aki azt hiszi, nincs is ebben semmi érdekes, hát higyje, de, ha próbálom megmagyarázni, miért van az, hogy mostanában gyakran térek vissza arra az oldalra, talán megértik. Lassan huszonöt éve annak, hogy egy mosógép dobjában kuporogtam. Szóval, fogalom nélkül ülök ott, vágy nélkül arra, hogy kijöjjek, nem ismerve a szelet, a napfényt, a százwattos izzó fényét. Félhomály és dobbanás, surrogás és búgás. Egyszóval, ott létezek, miközben valaki a dob falát súrolja, suttognak vagy valami halk zene szól. Aztán, egyszer csak felnyílt valami, és én a hatalmas fényt bekapva, fejjel lefelé, ordítottam, hogy azután megszáradva-szárogatva megnyugodjak. És utána jött a millió lehetőség és közben felnőttem, és bár már ismerem a szél ezer formáját, a napfény színeit és a százwattos izzó elégtelen fényét, de visszavágyom. A két világ közt fluktuálok. Szenyessedek és fehéredek, és csak lassan, lassan, de kopok bele. És közben azt élvezem legjobban, ha csak kicsit is megközelíthetem a tisztaság állapotát, vagy csak érezhetem a lehetőséget, hogy minden leporolható, megtisztítható. Most pedig — miután a mosógépből rég kihíztam magam — megyek és beülök a szekrénybe, a tiszta ruhák közé, vagy — legyen — rákattintok erre a képre:
Aki azt hiszi, nincs is ebben semmi érdekes, hát higyje, de, ha próbálom megmagyarázni, miért van az, hogy mostanában gyakran térek vissza arra az oldalra, talán megértik. Lassan huszonöt éve annak, hogy egy mosógép dobjában kuporogtam. Szóval, fogalom nélkül ülök ott, vágy nélkül arra, hogy kijöjjek, nem ismerve a szelet, a napfényt, a százwattos izzó fényét. Félhomály és dobbanás, surrogás és búgás. Egyszóval, ott létezek, miközben valaki a dob falát súrolja, suttognak vagy valami halk zene szól. Aztán, egyszer csak felnyílt valami, és én a hatalmas fényt bekapva, fejjel lefelé, ordítottam, hogy azután megszáradva-szárogatva megnyugodjak. És utána jött a millió lehetőség és közben felnőttem, és bár már ismerem a szél ezer formáját, a napfény színeit és a százwattos izzó elégtelen fényét, de visszavágyom. A két világ közt fluktuálok. Szenyessedek és fehéredek, és csak lassan, lassan, de kopok bele. És közben azt élvezem legjobban, ha csak kicsit is megközelíthetem a tisztaság állapotát, vagy csak érezhetem a lehetőséget, hogy minden leporolható, megtisztítható. Most pedig — miután a mosógépből rég kihíztam magam — megyek és beülök a szekrénybe, a tiszta ruhák közé, vagy — legyen — rákattintok erre a képre:
8 komment · 1 trackback
Címkék: ajánló fény napfény narancsbél teregetés
2007.11.06. 02:14 proteus
A boldog vidék
Ami vágyam csak van ...
... ezzel a bringával teperni, ezeken a dűlőkön.
.. borovi, sumi, hááj ...
* Devecseri Gábor: Kalauz Homéroszhoz - részlet
Kertemben, a Szabadsághegyen, gesztenyék, fenyők, diók és nyárfák, hársfák és platánok magasodnak szelíden az ég felé, a házon rég túlnőttek, s ha csúcsaikat a ház belső oldaláról megpillantom, mindig és kivétel nélkül Kalüpszó istennő varázsos szigete jut eszembe, ahol
kétoldalt viruló erdő állt sűrün a barlang
mellett, nyárfa meg égerfa s jóillatu ciprus.
S ha egy botanikus elém állna, s így szólna: „Ezek nyárfák, de azok nem égerfák, hanem platánok; nem égerfák, s a legkevésbé ciprusok” — csak a fejemet ráznám. Zöldellő fák, melyek nyugalmat, s örökké szépségárasztó életet ígérnek, elém már mindig és mindenhol Kalüpszó kertjét fogják felidézni.
*
... így szemlélődni, fűszálat rágcsálva.
... ezzel a bringával teperni, ezeken a dűlőkön.
.. borovi, sumi, hááj ...
* Devecseri Gábor: Kalauz Homéroszhoz - részlet
2 komment
Címkék: bor fény napfény devecseri odüsszeia boldog vidék
2007.09.29. 21:24 proteus
Őseim levelesládájából
„ … A tengerészekhez akarsz jönni! Tehát mondjak ítéletet, mondanom sem kell, hogy valamiről ítélkezni sokféleképp lehet, véleményt mondani különösen sokat. Én tehát a tengerészekről a következőt mondhatom; 1. aki nem szolgált itt, annak fogalma sincs mi az a tengerész. 2. aki csak egy nyelvet beszél civilbe, itt többféleképp megtanulhat. 3. 4 évi szolgálat után nem zaklatják a gyakorlattal. 4. Eleget láthat és tapasztalhat a nagyvilágban is. Ezek összegezve, ami előnye van. De légy meggyőződve, van számtalan dumm kopf wer nichts geschen nüht gelernthat, und niergendvohin nicht gegangen ist. Hier ist im Gegentheil! … Hogy ajánlom e neked? azt nem tehetem! tégy meggyőződésed szerint. Minden rossz, ha az ember elhiszi."
Yokohama Tsingtau
Minden rossz, ha az ember elhiszi.
Yokohama Tsingtau
9 komment
Címkék: tengerészet
2007.09.28. 22:21 proteus
Színek, színelgetni
Végre tisztán látok,
A rendíthetetlen ólomkatona elolvadt,
Monokróm márványfolyóvá vált,
Mint ahogy elégett a táncosnő.
Rőt papírszél, körben hamu.
a többi a dobozok alján + vörös
A rendíthetetlen ólomkatona elolvadt,
Monokróm márványfolyóvá vált,
Mint ahogy elégett a táncosnő.
Rőt papírszél, körben hamu.
a többi a dobozok alján + vörös
3 komment
Címkék: szabad érzések
2007.07.11. 00:44 proteus
Snail pride, pók pride
Az esőcsatornából kiszedett moha között figyelt Igramul a Tömérdek:
Miután megpiszkáltam, átköltözött a Hold túlsó oldalára (a háttérben a Roszkozmosz falerakata látható):
Végül, hímnős, máskülönben nem gondolkodók.
A bejárót legeltetjük (a háttérben franciák érdeklődnek):
(Eső után, összesen 67-et számoltam meg a kocsibejáró területén. (A képek minősége és beállítása természetesen a kamera hibája.))
Miután megpiszkáltam, átköltözött a Hold túlsó oldalára (a háttérben a Roszkozmosz falerakata látható):
Végül, hímnős, máskülönben nem gondolkodók.
A bejárót legeltetjük (a háttérben franciák érdeklődnek):
(Eső után, összesen 67-et számoltam meg a kocsibejáró területén. (A képek minősége és beállítása természetesen a kamera hibája.))
1 komment
Címkék: büszkeségek
2007.06.23. 08:20 proteus
Öt perc világeleje, avagy reggeli madárles
Jó reggelt! Ez itt beszél erről komolyan, helyettem is. Az alábbi videón látható madárfajok meghatározásához Varró Dániel Badar madárhatározóját (*) használtam fel. Ahol nem találtam leírást, ott én próbáltam valamit gyorsan összecsapni. A helyes megfejtők az utolsó rubrikába küldjék be a kurzorukat. Jó fejtegetést. (A rigmusban a kurzorral kell kijelölnöd a fehér területet, hogy lásd a neveket. A madarak legvalószínűbb nevei sorrendben vannak, ahogy azok a filmen láthatók.) Pszt!
| Madárhatározó | |
| (1.*) | (2.) |
| (3.) | (4.) |
| (5.) | (6.*) |
| (7.) | (nyeremény*) |
Szólj hozzá!
Címkék: kezdet fény
2007.06.16. 02:32 proteus
Karakószörcsök, Makkoshotyka, Pornóapáti, Százharmincz borjúgulyás-Dugulás
A large and appreciative gathering of friends and acquaintances from the metropolis and greater Dublin assembled in their thousands to bid farewell to Nagyasagos uram Lipoti Virag, late of Messrs Alexander Thom's, printers to His Majesty, on the occasion of his departure for the distant clime of Szazharminczbrojugulyas-Dugulas (Meadow of Murmuring Waters). The ceremony which went off with great éclat was characterised by the most affecting cordiality. An illuminated scroll of ancient Irish vellum, the work of Irish artists, was presented to the distinguished phenomenologist on behalf of a large section of the community and was accompanied by the gift of a silver casket, tastefully executed in the style of ancient Celtic ornament, a work which reflects every credit on the makers, Messrs Jacob agus Jacob. The departing guest was the recipient of a hearty ovation, many of those who were present being visibly moved when the select orchestra of Irish pipes struck up the wellknown strains of Come back to Erin, followed immediately by Rakoczsy's March. Tarbarrels and bonfires were lighted along the coastline of the four seas on the summits of the Hill of Howth, Three Rock Mountain, Sugarloaf, Bray Head, the mountains of Mourne, the Galtees, the Ox and Donegal and Sperrin peaks, the Nagles and the Bograghs, the Connemara hills, the reeks of M Gillicuddy, Slieve Aughty, Slieve Bernagh and Slieve Bloom. Amid cheers that rent the welkin, responded to by answering cheers from a big muster of henchmen on the distant Cambrian and Caledonian hills, the mastodontic pleasureship slowly moved away saluted by a final floral tribute from the representatives of the fair sex who were present in large numbers while, as it proceeded down the river, escorted by a flotilla of barges, the flags of the Ballast office and Custom House were dipped in salute as were also those of the electrical power station at the Pigeonhouse and the Poolbeg Light. Visszontlátásra, kedves baráton! Visszontlátásra! Gone but not forgotten.*
Szólj hozzá!
Címkék: gulyás bloomsday
2007.06.06. 05:04 proteus
A lepkék és a fény
Itt a nyár.
Ezt onnan lehet tudni, hogy már napok óta, éjszakáról-éjszakára lepkéket fogdosok a lakásban. Ami nem egyszerű, mert az embert, koncentrálva, hogy ne nyomja agyon a kis lényt, perifériás látása cserbenhagyja: lépten nyomon nekimegy az ajtófélfának, megfejeli a polcot, leveri a párkányról a virágcserepet. Mire végül nagy nehezen, hímport inhalálva, foglyul ejti. De hiába, mialatt az ablakot kinyitva, széttárja az ideiglenes rabszállítót, hogy a bűnöst berakja az éjszakába, bejön másik három. Na igen, a természetet űzd ki bár (vas)villával… Aztán, bármennyire vigyázunk is, ott vannak az apró hártyásszárnyúak lenyomatai a jegyzetlapok között, zöldesbarna belüket az előzékekre folyatják, megbújnak a könyvek gerince alatt, kitekeredetten, összezsugorodva, mintha csak tudnák, hogy ősmaradványnak készülnek. Merthogy, és ebben biztos vagyok, ebben nyer célt amúgy értelmetlen haláluk. Így lehet az, hogy késői korok emberei, miközben rekonstruálni próbálják a kétezres évek rovarfaunáját, elnézően csóválják majd hólyagszerű fejüket, hogy, hogy tanult a ezredforduló szórakozott hallgatósága. Hát, legalább értéket mentettek.*
És ha hirtelen rátelepszik egy moly a ceruza oldalára, és lüktet mint a hamvadó tűz, nézd meg jól, én már látom, kitapintom azt a parányi szívét, és hallom, ez a moly visszhangzik megdermedt üvegmasszában, még nincs veszve minden.
Ez pedig itt egy előző nyár hordaléka. Már jól besárgult. A nyár is. Olyan szép csigasárgára. Azt hittem. Most meg itt van. Érvényes.
* Tanulság számotokra: lepkére (vas)villával nem megyünk. Más történetekben gömbvillámra favillával, igen. Javaslat: szúnyogháló (de ennek is megvannak a veszélyei, mert hallottunk már szilveszteri buliról mikor bevidámodva petárdákat dobáltak ki az ablakon, csak ugye ott volt még a szúnyogháló is)
7 komment
Címkék: fény nyár lepke hímpor
2007.01.17. 00:05 proteus
Kerttervezés
Na, meg is lennék, ezeket viszem a távoli északkeletre. Három a magyar igazság, negyedik a moszkító, de ezt eddig mindenki csak körülírta.
Azt mondják klímaváltozás, na, erre már nekem is lépnem kellett. Azt mondják: Alkalmazkodj! Jól van, jól van, csak sorjában: Először is, forradalmasítom a magyar kertművelést. Készítem édesapám kertjét az éghajlatváltozásra. Viszek egy kis szuvenírt, s majd meglátjuk, hogy s mint válnak be ezek a mediterrán mannák a magyar ugaron. Vakítjuk majd vele a pórnépet a Kisréti utcai kertből, lássák, hogy ernagyék is hogy haladnak már a korral, hogy a plazma tévé ezekhez a csodagyomokhoz képest csak kutyafüle.
eddig egyes, folytassa »
7 komment
Címkék: klímaváltozás magyar ugar különféle magok
2007.01.10. 01:12 proteus
Idénygyümölcs
- Nem ehetsz több édességet egy ideig, fiam.
- Miért?
- Csak. Neked még nem kell tudni mindenre a választ.
A fát, idén tovább hagyták díszben. Talán mert még nem hullatta tűit. Talán mert jó is ez a fenyőillat, még így ünnepek után is. Talán mert olyan fájdalmas kiüresedés lebontani. Talán mert a karácsonyfaégők sorbakapcsolt, színes füzéréből idén, egyik égő sem adta fel. Talán csak lustaságból. Mert egyébként Vízkeresztkor mindig lebontották. A tévét bámulták, amiben, az egyébként is, minden év végén magától is ismétlődő szilveszteri műsort ismételték. A háttérben, a lakkozott tölgyfalépcsőn puha léptekkel ereszkedett egy alak. Minden egyes fok nyikorgása után, figyelmesen kivárva, nem fedezik e fel a fotelek kartámláin fekvő kezek tulajdonosai. A lépcső tövében végre felszusszanthatott, de csak halkan, mert a fa még legalább két méterre helyezkedett a szemközti sarokban. Így a szusszantás nagyobbik részét visszanyelve, fél lépésről félre, negyed lépésről negyed lépésre közeledett. Szemében az égők lánca tükröződött, hogy kaleidoszkóp-szerűen takarhassa a mohó vágyat. Nem volt magasabb mint a karácsonyfa fele, guggolva negyedéig sem ért. Hímes hangyatojásként kezelve tapogatta a dísz gyanánt még a fán hagyott üres szaloncukros papírkákat. És már épp felhagyott a zsákbamacskák szondázásával, mikor a sarokban egy a dédnagyapa fogát tartalmazó, mert beletörött, mézeskalács-angyal — családi relikvia, és a sarokba száműzött kopott festett üvegdísz-jézuska között megtapintotta. Ebben, van! Ráadásul és ez már majdnem üdvrivalgásra — ami most mindenképpen helytelen és kerülendő, adott okott, tapinatata rugalmasan tömött volt. De csitt és pszt. Miután lélegzetvisszafojtva leakasztotta az előbbiek, és a sárga sztaniol fényében örömmel konstatálta, hogy ez csak Zselés lehet! És nincs mese, itt meg meg kell ennie, a lépcsőn visszamenni az túl kockázatos, pláne most, hogy a műsor is hallhatóan a végét járja. Meg kell tehát enni. Itt és most. Ebben a guggoló pisilőlányos pózban, ebben a hazug percben, de meg kell ennie. Mikor kihámozta a sárga színű zörgőpapírból és az alatta rétegződő fehér csörgőpapírból, ami praktikusan a csomagolás rojtos végeit is képezte, végre megpillantotta a foltokban már hamvasszürkévé vált étcsokoládé bevonatot. Két harapás, kivételes eset, ki kell élvezni. A kettéharapott Zselés szaloncukor torz tükrében, a többé kevésbé parabolaszerű törési síkon egy melegsárga fényű, kis alagút végében apró sárga férget illuzionált. Két percig kóstolgatta szemével. Majd hamm, és fel a lépcsőn halkan, az első fordulóig aztán le nagy dübörögve, hogy mit néztek a tévében apaanya. Amikor, a szőnyegre érve, hirtelen összerogyott. Beszélik, hogy az ügyeletre pöfögve a vajsárga Trabantban még eszéhez tért. Beszélik, hogy azt mondta a halál a zselében halad, kocsonyában, meg aszpikban. Ezért ilyen lassú, kell neki vagy száz év mire elér. És hogy azt a fényes alagutat egy féreg rágja, amit ő látott, csak kicsiben. És hogyha majd kifejlődik az a féreg akkor ott fog várni a fényes zseléalagút végén. Azt is beszélik, hogy egy 6 éves gyerek ilyet magától nem mond. Az Illés bácsi, az orosz fronton, ő látta fényes alagutat, miután egy repeszdarab a szívtájékába fúródott. A falát ugyan nem tapogatta, de őszerinte az hóból volt.
16 nappal az ünnep után, január elején történt.
3 komment
Címkék: fény szaloncukor
2006.12.17. 03:26 proteus
Advent - úton hazafelé
-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-gáspár-menyhért-boldizsár-
Szólj hozzá!
Címkék: fény advent
2006.12.14. 19:44 proteus
Advent
alternatív álmoskönyv:
narancsbél: a naphal leikrázott
narancshéj: ahol a narancs héja, ott a szegfű szege
narancsillat: most tél van és hó és csend és halál meleg fény. fény, amit mi csinálunk. fény csak úgy. fény, akiknek szüksége van fényre.
narancsot enni éjszaka: sárga a körmöd fehérje
nos, ezeket álmodtam és ezeket találtam hozzá az alternatív álmoskönyvben. a narancsillatnál a fényt viszont nem tudta elmagyarázni. úgyhogy ezt muszáj:
Goethe's final words: "More light." Ever since we crawled out of that primordial slime, that's been our unifying cry: "More light." Sunlight. Torchlight. Candlelight. Neon. Incandescent. Lights that banish the darkness from our caves, to illuminate our roads, the insides of our refrigerators. Big floods for the night games at Soldier's field. Little tiny flashlight for those books we read under the covers when we're supposed to be asleep. Light is more than watts and footcandles. Light is metaphor. Thy word is a lamp unto my feet. Rage, rage against the dying of the light. Lead, Kindly Light, amid the encircling gloom Lead Thou me on! The night is dark, and I am far from home- Lead Thou me on! Arise, shine, for thy light has come. Light is knowledge. Light is life. Light is light.
Lead, Kindly Light, amid the encircling gloom Lead Thou me on! The night is dark, and I am far from home— Lead Thou me on!
Boldog Adventet!?
6 komment
Címkék: fény advent narancsbél
2006.12.11. 22:05 proteus
2. nap: gorkij
Ma későn és boldogtalanul keltem fel, mert későn és boldogan feküdtem le. Örök összefüggés, ráadásul, ha megfordítod is igaz. Emlékszem azokra a boldog, gyönyörű évekre, amikor még felelőtlenül lehettem beteg. Ha kicsit is elegem volt abból a stresszes életből a suliban (ami így, jó pár év távlatából egyébként, inkubátornak tűnik), és/vagy kicsit is éreztem, hogy potenciális beteg vagyok, már előző este elképzeltem a tüszőket a mandulámon: minden egyes hófehér pöttyöt ünnepélyesen, egymás után felrakosgatva. Egy kis genny csúcsdísznek. Nem. Nem, az már nem fér fel, vagy akkor vágjuk le a karácsonyfa tetejét gyerekek? Áá, azt azért mégsem, apu. Aztán este, reggel jó sokáig folyattam a csapot, hidegvízivás céljából. Egy kör futás a ligetben, aztán usgyi a doktornéni, hogy még lehetőleg sípoló tüdővel odaérjek…
eddig egyes, folytassa »
Szólj hozzá!
Címkék: get better soon! gorkij nyirokcsomó
2006.12.10. 19:07 proteus
1. nap: Struggle for life!
Ma nem mentem iskolába. Reggel mindent kiszámítottam: a mai nap ez lesz meg az lesz, a holnapi nap meg amaz és emez, holnapután meg ez és ez jön. Mert három napig fog tartani. Mindig három napig tart. Plusz, az a bevezető este, mikor már érzed, de még nem akarod elhinni, pedig akkor már mindenki megérkezett a 3 napos konferenciára, mindenki, itt van, aki csak számít is valamicskét a mikróbavilág tudományos közéletében, kórokozó ágensként, a megfázás témakörében. Már az esti fogadáson klikkesednek: lehetőség szerint, külön ülnek a vírusok, külön a baktériumok, és külön a gombák. Az este a vége felé közeledik, mikor egy obligát patogén baktérium, aki kicsit felöntött a garatra kifakad szomszédjának, hogy a fakulatívoknak, kár is idejönni, nem túl hatékonyak, és hogy csak előlük veszik el a kutatásra szánt pénzeket, csak áttekintő cikkeket írogatnak, és hogy az opportunista gombák meg alapból semmihez se értenek, csak lebzselnek, és hogy különben is. A hirtelen támadt csendben, — amikor mindenki a véleményét formálja, az esetről, hogy a vacsora után a szállodába menet kelesssze, este az ágyban süsse ki és majd holnap a workshopok és előadások szüneteiben tálalja — az elázott baktérium felesége, a hírneves rhinovírus, a tudományterület szaktekintélye, pironkodva rendre inti, ünneprontó férjét, miközben az egyik bekészült gomba kihasználva szomszédjainak, botrány miatti figyelemegvonását, az asztal alá hány. Elmérte. Újabb csönd. Bár feszült a légkör és kölcsönös a lenézés — ezt mindenki tudja, a főbb célokban való egyetértés miatt, mégis együtt tudnak dolgozni. Rajtam.
eddig egyes, folytassa »
Szólj hozzá! · 1 trackback
Címkék: bor napfény get better soon!
2006.12.07. 23:48 proteus
GET BETTER SOON!, O. nap: Salut!
Éppen a Sant Jordiban üldögéltünk, két korsó sör mellett gondolva el az emberi tehetetlenség mibenlétét, mikor Sergi — egyik kezében a korsó füle, a másikban cigi — eltüsszentette magát, hogy az arcunk között kifeszülő légteret megtöltötte a takonyköd, de olyan szépen, olyan finom, egyenletes eloszlásban, hogy míg a felhő lassan ülepedett, a késő délutáni nap utolsó sugarainak közreműködésével, még a Tyndall-jelenséget is alkalmamban állt megfigyelni. Köszönöm, Sergi — motyogtam révedten, majd a kémia szertárban szerzett, hevenyészett ismereteim után, a biológia órákon megragadtak tolakodtak agyamba: hogy mi minden bacillus és vírus utazhat a kis takonygyöngyök fedélzetén. A takonycseppecskéket most ufóknak, a mikroorganizmusokat ufó-nautáknak képzeltem. (Minden össze is jött ehhez a parajelenséghez: a tüsszentés viszzhangjának agyamban elhaló csattanása — furcsa hangok, a különös légköri fényjelenség, valamint a Sergi fején elhelyezkedő, a távoli északkeleten szokatlan, és összességében sejtelmes fenyőerdőhöz hasonlító hajfürtözön.) A mikrocsészealjakban utazó apró emigránsok, egy új, egy jobb világ ígéretével érkeznek légutaimba. A nyálkahártyámon tapadnak majd meg, én befogadom őket és boldogan élnek, míg meg nem halnak. De mi vagyok én? Egy Teréz anya? Egy jótékonysági szervezet? Jellemző érzelgősség két korsó sör után. Mi vagyok én? Menekülttábor? Az biztosan nem — gondoltam hirtelen jött hangulatváltásomban, és még azt is, hogy, kifüstölöm őket, és rágyújtottam egy cigire.
Szólj hozzá!
Címkék: sör cigi napfény tyndall jelenség get better soon!
2006.12.04. 22:29 proteus
"We're not worryin' at all"
Közeleg a vizsgaidőszak.
Ez először akkor tudatosult bennem mikor azon kaptam magam, hogy kezemben egy szelet, félig rágott lapkasajtot szorongatva, fel-alá mászkálok a szobámban. Másfél hónap hidegháború. Lesz is minden: válság, kisebb konfliktusok, fegyverkezési verseny. Az utóbbihoz már be is szereztem pár dolgot: karton cigi, doboz kávé, gyomorfoltozó kit, kamillás borogatás égő szemekre. Ja, meg egy elektromos ösztöke, amivel majd reggelente az ágyból a kávéig terelgetnek. Ezt az egységcsomagot a túlélésre egyébként minden felsőoktatási intézmény bejáratánál osztogatni kéne. Szerintem.
És, ha kivágnak valamelyik vizsgán? :
És különben is, mi lesz, ha nem sikerül az egész? Megyek villamosvezetőnek... inkább juhásznak.
Szólj hozzá!
Címkék: vizsgaidőszak gyomorfoltozó kit elektromos ösztöke
2006.12.03. 09:03 proteus
magyarázkodás
Azonnal ütős főcímet kell írnod, amiben szerepel a „gumipitypang” szó? - szóval ez azonnal ütős, mert szerepel benne a gumipitypang. sőt főszerepel. kisebb epizódszerepeket ráadásul a morzsák is kapnak. meg az ávósok, akik a negyedikes törikönyvben a szántás mélységét mérték. mert valahogy a negyedikes törikönyvben volt a legtöbb „ütős” dolog. most akkor változtassak címet? ehh... szibériai banán
Szólj hozzá!
Címkék: gumipitypang szibériai banán
2006.12.01. 23:33 proteus
így volt
kérdeztem tőle: Némo kapitány, mik ezek?
mire ő: nem tudom fiam
Szólj hozzá! · 7 trackback
Címkék: némo így volt
2006.11.30. 22:47 proteus
Horác1.0, Horác1.1
Horác
Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.
Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamomos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.
Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
Berzsenyi Dániel
eddig egyes, folytassa »
utolsókból elsők