- Nem ehetsz több édességet egy ideig, fiam.

- Miért?

- Csak. Neked még nem kell tudni mindenre a választ.

 

 A fát, idén tovább hagyták díszben. Talán mert még nem hullatta tűit. Talán mert jó is ez a fenyőillat, még így ünnepek után is. Talán mert olyan fájdalmas kiüresedés lebontani. Talán mert a karácsonyfaégők sorbakapcsolt, színes füzéréből idén, egyik égő sem adta fel. Talán csak lustaságból. Mert egyébként Vízkeresztkor mindig lebontották. A tévét bámulták, amiben, az egyébként is, minden év végén magától is ismétlődő szilveszteri műsort ismételték. A háttérben, a lakkozott tölgyfalépcsőn puha léptekkel ereszkedett egy alak. Minden egyes fok nyikorgása után, figyelmesen kivárva, nem fedezik e fel a fotelek kartámláin fekvő kezek tulajdonosai. A lépcső tövében végre felszusszanthatott, de csak halkan, mert a fa még legalább két méterre helyezkedett a szemközti sarokban. Így a szusszantás nagyobbik részét visszanyelve, fél lépésről félre, negyed lépésről negyed lépésre közeledett. Szemében az égők lánca tükröződött, hogy kaleidoszkóp-szerűen takarhassa a mohó vágyat. Nem volt magasabb mint a karácsonyfa fele, guggolva negyedéig sem ért. Hímes hangyatojásként kezelve tapogatta a dísz gyanánt még a fán hagyott üres szaloncukros papírkákat. És már épp felhagyott a zsákbamacskák szondázásával, mikor a sarokban egy a dédnagyapa fogát tartalmazó, mert beletörött, mézeskalács-angyal — családi relikvia, és a sarokba száműzött kopott festett üvegdísz-jézuska között megtapintotta. Ebben, van! Ráadásul és ez már majdnem üdvrivalgásra — ami most mindenképpen helytelen és kerülendő, adott okott, tapinatata rugalmasan tömött volt. De csitt és pszt. Miután lélegzetvisszafojtva leakasztotta az előbbiek, és a sárga sztaniol fényében örömmel konstatálta, hogy ez csak Zselés lehet! És nincs mese, itt meg meg kell ennie, a lépcsőn visszamenni az túl kockázatos, pláne most, hogy a műsor is hallhatóan a végét járja. Meg kell tehát enni. Itt és most. Ebben a guggoló pisilőlányos pózban, ebben a hazug percben, de meg kell ennie. Mikor kihámozta a sárga színű zörgőpapírból és az alatta rétegződő fehér csörgőpapírból, ami praktikusan a csomagolás rojtos végeit is képezte, végre megpillantotta a foltokban már hamvasszürkévé vált étcsokoládé bevonatot. Két harapás, kivételes eset, ki kell élvezni. A kettéharapott Zselés szaloncukor torz tükrében, a többé kevésbé parabolaszerű törési síkon egy melegsárga fényű, kis alagút végében apró sárga férget illuzionált. Két percig kóstolgatta szemével. Majd hamm, és fel a lépcsőn halkan, az első fordulóig aztán le nagy dübörögve, hogy mit néztek a tévében apaanya. Amikor, a szőnyegre érve, hirtelen összerogyott. Beszélik, hogy az ügyeletre pöfögve a vajsárga Trabantban még eszéhez tért. Beszélik, hogy azt mondta a halál a zselében halad, kocsonyában, meg aszpikban. Ezért ilyen lassú, kell neki vagy száz év mire elér. És hogy azt a fényes alagutat egy féreg rágja, amit ő látott, csak kicsiben. És hogyha majd kifejlődik az a féreg akkor ott fog várni a fényes zseléalagút végén. Azt is beszélik, hogy egy 6 éves gyerek ilyet magától nem mond. Az Illés bácsi, az orosz fronton, ő látta fényes alagutat, miután egy repeszdarab a szívtájékába fúródott. A falát ugyan nem tapogatta, de őszerinte az hóból volt.

 16 nappal az ünnep után, január elején történt.