(mely kihelyeztetett ekkor és ekkor, blogalkirályság ikszedik bugyrába)
„- Nem vagy túl koherens.
- Igen, ezt már hallottam.”
- Jó.
- Akkor hagyjál faszkodni, úgyis bármi kimondható. És bárkinek, aki megmondja: ez nem menekvés, nem odú. Használod te is. A lényeget úgyis kiszedem magamnak. Csak néha több a sorja, a sallang. Érted.
- A párbeszédnek nem kedvez.
- Akkor hagyj egyedül... vagy tanulj meg szűrni... vagy hagyj itt az istenér'.
- ?
- A nagylyukút ajánlanám.
Weőrers Sándor
kék kabátban, csíkos harisnyában idétlenkedik. Azt hiszem, integet. Hátán barna iskolatáska. Letépem, kiontom. Színes pirulák peregnek a földre. Színes pirulák koccannak egymásnak. Színes pirulákon tapodunk.
Kutya akart lenni apuka, anyuka, Jancsi, Bodri kutya.
A tücsök nyáron rusnya volt. Télen felkopott az ála.
Népmesei Jakab lusta volt. Jakab bot, Jakab tűz, Jakab víz, Jakab bika, Jakab kisegér, Jakab apa, jakabzab, Jakab gatya, gatya madzag.
A tojás nagy volt. Jancsi belemászott. Jött a juhnyáj, tövében bóklászott.
Mi a fasz van Jancsi - kérdé a komondor. De nem tudta Jancsi, mert már rég bolond volt.
Látom a lány okos volt. A lány mindig visszaüzent. Vág az esze. Kék a ruhája, ruhája tövében piros vonal. A vonalon dór oszlop. Az oszlopon vonal nyugszik. A vonal másik végéből a korona függ. A korona alatt a király ül. A király alatt a trón. A trón alatt a zöld ruhája. A lány behajol. Vág az esze.
A juhász nagyon okos volt. A trónon dór az oszlop. A trónon dórnak az oszlopok.
Nem neszelte meg.
aranyfonál
aranygyűrű
aranyorsó
aranykorsó
mind bezöldült.
mind bronzbú volt.
Jé, ott egy pötty. De telipötyögtettetett ez a labda. te-li-pö-työg-tet-tet-ett Rajzórán Laci telepötyögtette. Laci pötyögtetett a zongorán. Laci volt. telepötyögölődött
Kettő feneketlen teknő. Egyikben érik a meggy.
Vág az esze.
Túljár az eszén.
F Tölbet Többet ésszel, mint erővel!
Vág az esze.
Túljár az eszén.
Többlet ésszel, mint er-
ővel!
Ezt még százszor.
Meg tudod-e mondani, hány csillag van az égen, hát aztán?
Megálltad a próbát - szólt végre, mikor magához tért az ámulatból.
Magához.
A Dunánál féltányér, kétszínű szivárvány vagy lemenő nap. Almacsutka vagy egész alma. Hideg volt a Duna. Eltévedt és a rakpart harmadik lépcsőjén, három könny fagyott az arcára.
Fekete özvegy kettőskereszttel. Szövőmirigyei Mátra, Fátra, Tátra, címerbe vágva. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég és kemencét fűt az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát pakol a kovács.
Itt van az ősz, itt van ujra.
Se tél, se nyár,
Se bú, se kár,
Csak a nagy sar.
Diókat verjük le. Apa instruál. Apa narancssárga szövetkalapban instruál. Békaként, hasmánt a fatörzsre tapadok. Nem lát senki. Apa nem lát. Apa a kezeit nyújtogatja. És ott egy napraforgó. Vagy körték voltak? Peti felmászott a fára. Körtét evett? Jajj, levette a körtét! Bárcsak ne ette volna meg! Most én enném. Feltéve, ha körték voltak. Mézédes körte, óh!
Te mifaszt csinálsz a fán? Nincs is rajta semmi.
A medve azért teleszedte a mancsát mogyoróval! A fisfiú pedig hátrált két lépést. Egy öreg bácsi lakott a házban. Méregette kerítés. Nehezen járt a Vaskapu. Kirobbantotta. Nagyon megijedt.
Kibaszott mátyásmadár.
Jobb félni, mint megijedni. A saját árnyékától is fél.
Fél tőle, mint a tűztől. ár-nyé-ká-tól
Gyere le!
Mit csinál velem, ha lemegyek?
Meghúznám a maga fülit.
Ki fia vagy?
Az, hogy én hibáztam.
Lódulj!
De ne higyjétek, hogy kárt csinálok. Tavasztól fogva annyi férget, annyi rovart összeszedek, hogy rengeteget. Annyit, na.
Anyám katlanmókus, apám lóformátus.
Nagy kópé a seregély. De ne higyjétek, hogy kárt csinál. Nem csak kárt csinál. Kergették volna a gézengúz. Akkor varja vagyok mindnyájunknak. A varjúnak van kára van haszna. Ősszel kihúzza a férget, tavasszal a zsenge vetést. Télen-nyáron öklendezik a gyomorrontástól.
kezdjem, mondjam, mulatság
egyszer, néztem, utánoztam
Szépen szól a szegedi szőlőben a szép szípszó. Az ipafai papnak fapip... Limpopói puha popóú póniló popó lopó pimpószár szopó pápua póapót pótló pót pápua póapó. Akkor már inkább ez. Galagonya.
Le-vél-söp-rő Köd szi-tál, hull a dér, le-pö-rög a fa-le-vél. Föld-re szö-kik sze-mét-nek, - aki é-ri, rá-lép-het. Szi-sze-gő szél söp-ri - hajt-ja, hul-lon-gó hó be-ta-kar-ja.
Ez az edény, ez a bonyhádi, olyan vörös, mint a mókus.
Megint mászok a fára, kiterülve, békaként. Egy négylábú medve kerget. Nagy a marja. A félszemű cowboy kacsint és lelövi.
A barátom előbújik a fa mögül.
Varjúkár, varjúhaszon.
Akkor még ez is: Rábca rákja rágja rágómat.
A macska kínai sárkány, az egéren japán uniformis. Jaj, jaj.
A macskasárkány 13 foga a falra vetül. Jaj, jaj.
Mit őrölsz szívem? Katt-katt, kopp-kopp. Őrlöm a tenger blúzát. Minek őrlöd a blúzát? Égszínkék lisztnek. Mi lesz majd a lisztből? Gondolkodj törökcsászár!
Cicó feláldozta az életét. Jaj, meghalt! Ez a mese szomorú volt.
Jobb adni, mint kapni.
Kétszer ad, ki gyorsan ad.
Jobb adni, mint kapni.
Kétszer ad, ki gyorsan ad.
Megsajnálta a fisfiút. Egyszer csak rátámadt. Sokáig mormogott. Csámcsogott. Kisfiút.
A kitóduló levegő elröpíti a nyílásával ellenkező irányba. Odafönt kibomlik és szép simán ereszkedik alá. Miért? Mert alászorult az ég.
Hajtja a fölfelé szálló meleg levegő.
Szedjétek csak le azokat a barna fityulákat a homlokzatról. És akkor minden pepita lesz.
A kabátom ujjára hímezték, hogy csülök. Melegem van! A ruhám igazából nem meleg. Én vagyok a meleg. A ruha csak a testem melegét őrzi. Mert a levegő a legjobb őrzője minden melegnek. A több réteg között, több levegő reked. Én vagyok a meleg. Mert a levegő a legjobb őrzője minden melegnek. Mert a mozgás melegít. Mert a levegő őrzi a meleget. A vizes lepedő hideg. Mi őrzi a meleget? A hópelyhek és a nap.
Madarak szállnak szár-
nyak nélkül,
fára ülnek ba lábak
nélkül.
Jön egy király nap-
keletről keletről,
mind megeszi szája
nélkül.
Hópelyhek és a Nap
KINC2 - és akkor odafagyot az orra az ablakhoz. fagyott
Mert nagyon szerette. Nem volt balatábla és palavessző. Mert az anyukája mutatta meg neki - KINC2.
Egy szem csillogó cseresznye.
Kiforgattuk az egérvárat. Tele volt búzával. Azt a hírt hozta, hogy a járatában valami madár fekszik holtan. Fekszik ott holtan. Felsikoltott holtan. Olyan volt mint egy méregduda.
A fecske tolla fehér és fekete. Eléggé pici madár. Bogarakat puszilgat. Nyáron főleg. Ősszel Afrikába megy. Sok el is pusztul közülünk. Tavasszal jön vissza . Elejinte. Eleinte szúnyogpaprikás.
Szállj be a piros autómba. Halál fiat.
Az én barátom. Azért barátkozok vele, mert rendes, okos. Olvasni szeretek vele. Olvasni vele. Barátkozom. Ketten bevezettük az igluba az áramot. A falba.
Sza-bad-ság. - Nem hagyott semmit Badinak a kalácsból.
Sza-bad-ság.
Sza-Bad-ság.
E világon oly becses kincs, mint ez a kalács. Még az se.
A fiút azért verték meg, mert a vaslap elrepett. Egyáltalán nem segített az anyjának Egyszer elindult világgá. Úgy került meg, hogy az any-jukája hazavitte. Ez a gyerek buta volt. elrepedt anyu-kája Az anyaszomorító fiú: ház, pusztaság, sün, borz, múkus. Megkezdődött a tavasz! A múkusok ürülnek. A bokrok, a fák újulnak. Tavasszal majdnem mindenki boldog. móku-sok
Gyere le a fáról, már megint, kifiaborja!
Én már láttam darumadarat az állatkertben. Annak is hosszú nyaka van, de semmi az én nagyapám darujához képest. Ez óriás daru.
V V V
Ez a ház kifliből van, látszik a két csücske. Nincs benned semmi perspektíva fiam. perspektyíva junoszty mátra
A földgömb sokmindent mutat. Misinek világítós glóbusza van. Amerikát is mutatja? Igen minden földrészt mutat. Irak ennyire kicsi Iránhoz képest. Agresszor. Grönlandon élnek az eszkimók. Görland, gernát, garú V antakaratisz igululúpú
Van kétpúpú (kétpupú) teve. Az egyenlítő környékén él ez az állat. Az arabok a tevén lovagolnak. Ázsiában sok dromedár (egypupú) van. A sivatagban élnek. Örülök, hogy hibátlan! Azon a télen két mongol korcsolyázott a Bajkál tavon.
vajas bélyeg
kályha fáj
tojás golyó
balta zár
menjetek, kenjetek, higyjetek
A puli szőre loncsos.
Ez az állat kistermetű,
koromfekete, bozontos.
Jaj, elment egy birka!
Ó, de csúnya ez az állat!
Visszatereli a nyájat. A pulival sok kond van?
Afrika Lev Tolsztoj nyomán. Igen.
Ausztrália Gogol nyomán. Igen.
A cápa. Pörölycápa eszik sima cápát. Freccsen a vér. Csak a porcogó marad.
Térdszéli katica.
Egy fehér kuvasz felkergetett erre a kacsalábon forgó kunyhóra. Zuhanok.
Így válik minden rémálommá. Pedig azt hazudtam, nem álmodok.
Zuhanok.
VÉGE
itthagyott
2007.12.27. 02:22 proteus
Szedjétek le azokat a barna fityulákat a homlokzatról. Akkor végre minden pepita lesz. - Vörösboros pergető, koherencián innen, s túl.
2 komment
Címkék: verscsíra
A bejegyzés trackback címe:
https://gumipitypang.blog.hu/api/trackback/id/tr93275967
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
utolsókból elsők