a kalauz ma ledobott

Eszem, alszom, tanulok.
Négyest dobtam egy piros kockával.
Holnap bemegyek a városba, ahol lakom.
Álmomban leszúrt egy filozófus egy szürke sniccerrel, pont mikor a lambériáját gondoltam volna megkritizálni, hogy milyen tré az illesztés, mert mivégre ennyi esélyt adni a csótányoknak.
Sőt, mivégre ez az egész?
A lényeg, hogy leszúrt. De én felébredtem.
Be is jelölöm a fészbukon.
Eszem, alszom, tanulok. Így megy ez.
És a kocka újra el van vetve.

De mondom ál-tandoriul:
Most úgy vagyok, hogy majd.
Majd, ha úgy leszek, hogy most,
írni fogok.

Addig is, gyűjtöm és skatulyázom a szavakat, hogy marmonkanna, topelec, katódsugárcső vagy sezlon. Csontos csánkpók. Esetleg kitalálom őket, hogy porszívóhuszár. Gyomorforma hegyorom — ezt meg a héven mantráztam ki valami katyvaszból, a másnapos a hegyeket nézve. Azt hiszem. Azon a héven, ahol vele utazom. Kivel.? Kár is végigolvasni, nem is olvastam végig. Így is lehet írni.? Da ad scatulam originalem. De előtte lopd ki belőle, tedd el mellényzsebre, törött cigarettád mellé.

(Féloldali vörösboros orrfolyásban re-gur-gi-tál-ni a szavakat.)

Generálom a véletlent.
Miközben rájövök,
hogy az van valójában, hogy sok kockával dobok egyszerre kurvasokat.
Hömpölygései fenntartanak. Csak a sós lé csípi a szemem néha, de majd becsukom és kiszárítja a nap.

Holnap bemegyek a városba, ahol lakom, mert nagyon félek bemenni.
Pedig, tudom, vannak utcák, hogy vezessenek.
Vannak verssorok.

Most pedig perspektívát váltok és felülök a fűben. Itt ülök, előtted. A fűben.
Előtte.
Több szál fűben.
Egymagam.

Szia!

Ma találkoztam a halállal, úgy nézett ki, mint egy kockásfüzet, emlékszem, még anyával csomagoltuk, emlékszem, faszínű egyenpapírba, az olcsó vignettával, a szélén: kettős piros keret – a külső vonal vastagabb mint a másik. Apa feliratozta, hogy Proteus 1. a., Matematika, csodálatos betűkkel, mint a szakrajzokon szokták – azt hiszem, ez lesz majd a  sírfeliratom is.
Eleitől fogva.

Szia!

Ma, cigiszünetben, találkoztam a halállal, úgy nézett ki, mint egy köpcös ötvenes, a Fóti Korából jött ki és ezt mondta:

- Gyerekek, de kibasztatok velem.

Rámnéz:

- Ellopták a biciklim.

Mire én: - Tényleg?

- Haza se tudok menni. Idáig fevágták a hasam – mutatja,

 és továbbmegy, továbbtehetetlenkedik, körökben mint egy héja, és még hallom, hogy:

- De, hogy a picsába…

Pedig, tebenned bíztunk.

Szia!

Ma találkoztam a halállal, sehogyse nézett ki, de kaszája volt.

Azt mondta: - Elviszlek.

Mire én: - Jó.

És elvitt.

Proteus 1. a., Matematika

1983-2008

Hősünk ma éjjel, egy összegyürkészett, majd négyrét hajtott, fényképet talál a HÉV-en. A hátulján, valami régi írógéppel, a következő van írva (Megpróbálja bepötyögni, ahogy van, miközben több ízben lebukik, és kiderül, hogy a hős nem hős, ahogy a "gépelő" szerző sem szerző, mert az alábbi hibák miatt az előbbi nem lehet hős, mert hazudott, az utóbbi pedig emiatt nem is létezhet. Mindegy, igazából nem bukott le senki, mivel ez mind csak saját fikció, de mert valahogy, valakinek mégis le kell írnia, most közibük furakszom, mondjuk médiumnak. A nem létező nem hős hős ír tehát rajtam keresztül, róla, aki, ugye, semmiképpen sem létezhet. Összegezve: egy nem valós személy fogja hazudni a valóságot, aki én vagyok. Mi? Mi hárman. Vagy veled együtt most már négyen. Lássuk) :

a Nagy Utzás (Mert mindnem elfér egy bőröndben. Ha sgítenek ráülni a tetejér.) az különbn a képn a hlsnki pályaudvar pupikáim, ott a képn. végcl. HELSINKI, VÉGÁLLOMS. megtalálhattk még a zentendre héven vül a helsinki-télapó viszonylatn is majd pár év múlva, mikor eltűzök innen, ti meg sisteregni fogtk a nagy globális felmelegedésbn. de mi, megreckírozzk és azbesztruhábn lejövnk a zagyatokrt és a vesétekrt és belebasszk a reggeli rántottánkb, és kiköpjk a rágós részeket és a végn mr csak üresen fog járni az állkapcsnk.rettegjetk, kik ti így együtt utaztok,nah jól van bevallm nem kvés kissebrndűség komplexums agyok, úhogy el is ecsetelném a részleteket:és ki az mondja rám, hogy törp vaok annk be tud bizonyítani avvl, h előhúzom gauss görbét a balzsebembl s elllátm a baját avvl. úgy hogty lenyomom a torkán mint egy fasza flexi alliteráló endoszkópot, a szemeibe, meg majd lidokaint feccselk, hogy beléáll a ptosis, s már csak a halottkém fog pislogni kettője közl, hogy ilyen fiatalon, deht egyszer mindenki meghal és nem tapd ez a kínai tapasz erre a fekete zsacsira, d a cédula legalbb a lábára fért. prsze tudom vannak köztetek rendesek is mert nem csúfolnak ki és, azokat szeretem, és ha kik magukban járnak egymásra találnak és a világ véget ér. és akkor nem lesz szükség se zbesztruhra se meg rántottra. és hebel frog egyet a srjában, illetve frogna mert nem találja mert végemindennnek, itt az akopalipsis, vagy armaggeddon és
vége a végnek is. ez most így hogy.érzitek? de mindegy mert ha nem törpéztk le akkor csak magambn dédelgetm a komplexumm és sebj. (tt most kurvasok szöveg elveszett, mert elfelejtettem menteni és próbáltam reprodukln, de ez mégiscsk egy töredk, halvány árnya az ... és nah naon j, akor most lecsilapotam písz, mrt buddha herceg óh nnyit zenvedünk, segics. mert én má' nem várok semmit az élettől, csak az útitársak amik számítanak....nah jó va azér írok ég valami tüncit:"azt mondtad, hogy ez az élet"... z itt most balladává lik mer' violálom a krakterek megegdő szá íme:

- mindegy.

- mindegy?
- mert egy olcsó kifestőkönyv szürke lapjait lapozgatod.
vásárfia. még nem színezted ki, és már sosem fogod.
vagy, mert voltál.
- vagy mert voltál?
- vagy, mert voltál.
- de hol? ki? mikor?
- hát így telik minden pillanatod; jön az előző kérdéssor.
- de ki ki tette fel, és miért nincs ott már a kérdéskor?
- mindegy.
mindegy, ne maradjunk itt, szürke szamarak a ködben.
hagyd el! álljunk tovább, barátom, körözve más körökben.

(hályog ma nem pereg tovább,
árokban alszik egy fabáb:
mindegy ez, egyre megy;
hümmög és hempereg.)

Jelentés:
A hét vége felé, buliból hazajövet, az éjszakai buszra várva, gyrost zabálva, leettem a téli kabátomat. A kabáton lévő foltokat, hazaérve, vízzel próbáltam kisikálni. A másnap reggeli napfényben, két, körülbelül ezerforintosnyi területen terpeszkedő zsírfoltot figyeltem meg (a kabátomon).
Jelentés vége.
Jelentés:
A kabátom, belátható időn belül nem fogom kimosni, ezt nem tartom szükségesnek. Vállfára húzattatom, bezippzáraztattatom, begomboltattatom. Gardróbok sűrű sötétjébe vettetem. Zsírfoltostól átnyaraltattatom.
Jelentés vége.
Jelentés:
Tavasz.
Jelentés vége.

Válasz: De azért ki kell mosni, ugye tudod.