volt, hogy levágattam nullásra,
és a tapintható dudorok láthatóvá váltak
(például az, amit a nővérem kelesztett egy tányérral,
vagy amikor a medence szélének ütközött
és még, ki tudja hányszor, az asztal sarkának,
anno, mikor még matchboxot üldöztem)
volt, hogy bezöldült töve a klórtól,
mikor még jártam uszodába
aztán hagytam nőni
azóta sokan matatnak benne
most pedig megmosom
a hajam.
aztán hátrasimítom és
a párás tükörben látom,
hogy vonul vissza
koponyámon.
(csak a csupasz vécépapír gurigák szaporodnak)
2008.03.06. 15:01 proteus
hétköznapok
Szólj hozzá!
Címkék: időmérő önelégia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gumipitypang.blog.hu/api/trackback/id/tr21368350
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
utolsókból elsők