Hallom fülembe, hogy szuszog,
kocogtat össze pénzeket.
Körülnézek nem hallják-e,
de ők is mind csak részegek.
Most megszólal édes hangján:
végtére is csak százas az.
Angyalra gyanakszom már,
mert hangja angyalra hajaz.
Na jó ez tényleg elfogyott,
nesze, utolsó százasom.
S látom, hogy asztalomtól
a nyerőgép felé oson.
De jaj, szőrösek lábai.
Torkom ma marad szárazon.
Celluxozottak szárnyai.
Mi lesz velem? Nem változom.
Bár tanulságom egy marad,
tanulni belőle nem fogok:
add csak az ördögnek magad,
de pénzed pénzre nem hasad.
2008.03.11. 21:54 proteus
A kocsma ördöge
Szólj hozzá!
Címkék: ökörség rímes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gumipitypang.blog.hu/api/trackback/id/tr70376552
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
utolsókból elsők