A Déli Lejtők dzsungelmocsarait egy mongol szerzetes
járja, Asszamtól Szatledzsig. Az angol segélyhely tábor-
kórházában leveri lábról a váltóláz, félrebeszél. Ez a szent
tulku minden éjjel különös, karéjos növényi képletet álmo-
dik, a teteje hexagonálisan barázdált, gombos és kemény,
domború széle átforduló, a belseje puha és az élőnövény 
mohás nedvességét tapinthatni rajta: álmodja és megte-
remti. A növényképletet — amelyet a katalógusok sem a 
makkok, sem a tokpáncélok osztályába nem tudnak beso-
rozni, nyakgödrében találják készen, reggelente; tanítvá-
nyai szerint nem a föld flórája. A szatledzsi angol tábor-  
kórház orvosai, akik a teremtő szemlélődés e különös je- 
lenségének tudományos koronatanúi, lemondanak a re-   
mete életéről: oly nagy kimerüléssel jár számára a növény-
ke mindennapos megteremtése.                                  

Határ Győző