Csináltattam egy szófelhőt a blog alapján, már nem tudom, melyik internetes alkalmazásban, melyből az világlik ki, hogy MINDEGY. Magam sem tudtam, de úgy tűnik erről szól ez a blog. Na persze: pozdorjalemezből pozdorját - sejthettem volna, mire is megy ki a játék. Nem sejtettem. Gondoltam, lesz itt mondanivaló, lesz vicc, komoly csavar a történetben. Mindez némi váladdékkal fűszerezve lecsúszik, lecsúszhatik. Lófasz és estifény - remek cím, ab ovo keretes: sikerült mindkettőt tapintanom időközben. Tehát ezek lennének itt közötte (lásd alább, a posztokat). Hiúságom mondatja, hogy ennél több vagyok, ez itt csak a jéghegy csúcsa, a párszázalék. De mégis, nem látok csápoló vagy elcsigázott hajótörötteket szerte a jégkásában. Nem látok tengerfeneket hullatömegekkel. Persze, magyarázom, néhányan tévedünk sarki vizekre, abból is páran ütközhetünk, akkor ott van egy-két túlélő, mégtöbb hulla. Mindez azonban kevés, de mégis, jó álérezni: Valami folyton lakmározik idelenn. Saját húsomból etetem és megy velem (lásd magyar népmesék). De eddig a hiúságról, a többi marad, maradnak a szavak,az elmúlt szavak és az eljövendő szavak szellemei. Karácsonyi kalácstörés. Némi önmegismerés. Írjatok blogot, kommenteljetek névtelen, ha tehetitek. Ja, és ami a legfontosabb: folyton mérjétek a virtuális én és a valósnak feltételezett én közötti különbséget. Bármivel, colstokkal. Mondhatnám, MINDEGY. Mondom, Lófasz és estifény. Mondom, MINDEGY. Mondom tovább.
a tejfehér planária ebédel:
utolsókból elsők