a kalauz ma ledobott

avagy hogyan zúzzunk pozdorjalemezt pozdorjává?

blogoszférák zenéje

morzsák barcelonából

blogkiméra

utolsókból elsők

naptár (Gergely)

szeptember 2014
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

lovasság

tovább állnék

járvány

A piros pöttyös az igazi

" és azt gondolta, hogy féllábú,
mint ő maga "

2009.01.06. 04:36 proteus

Generálom a véletlent

Eszem, alszom, tanulok.
Négyest dobtam egy piros kockával.
Holnap bemegyek a városba, ahol lakom.
Álmomban leszúrt egy filozófus egy szürke sniccerrel, pont mikor a lambériáját gondoltam volna megkritizálni, hogy milyen tré az illesztés, mert mivégre ennyi esélyt adni a csótányoknak.
Sőt, mivégre ez az egész?
A lényeg, hogy leszúrt. De én felébredtem.
Be is jelölöm a fészbukon.
Eszem, alszom, tanulok. Így megy ez.
És a kocka újra el van vetve.

De mondom ál-tandoriul:
Most úgy vagyok, hogy majd.
Majd, ha úgy leszek, hogy most,
írni fogok.

Addig is, gyűjtöm és skatulyázom a szavakat, hogy marmonkanna, topelec, katódsugárcső vagy sezlon. Csontos csánkpók. Esetleg kitalálom őket, hogy porszívóhuszár. Gyomorforma hegyorom — ezt meg a héven mantráztam ki valami katyvaszból, a másnapos a hegyeket nézve. Azt hiszem. Azon a héven, ahol vele utazom. Kivel.? Kár is végigolvasni, nem is olvastam végig. Így is lehet írni.? Da ad scatulam originalem. De előtte lopd ki belőle, tedd el mellényzsebre, törött cigarettád mellé.

(Féloldali vörösboros orrfolyásban re-gur-gi-tál-ni a szavakat.)

Generálom a véletlent.
Miközben rájövök,
hogy az van valójában, hogy sok kockával dobok egyszerre kurvasokat.
Hömpölygései fenntartanak. Csak a sós lé csípi a szemem néha, de majd becsukom és kiszárítja a nap.

Holnap bemegyek a városba, ahol lakom, mert nagyon félek bemenni.
Pedig, tudom, vannak utcák, hogy vezessenek.
Vannak verssorok.

Most pedig perspektívát váltok és felülök a fűben. Itt ülök, előtted. A fűben.
Előtte.
Több szál fűben.
Egymagam.

5 komment

Címkék: ajánló vizsgaidőszak csak beszél a fákkal szorongó házsorok generálom a vétetlent


2008.09.04. 01:41 proteus

Sziama

Szia!

Ma találkoztam a halállal, úgy nézett ki, mint egy kockásfüzet, emlékszem, még anyával csomagoltuk, emlékszem, faszínű egyenpapírba, az olcsó vignettával, a szélén: kettős piros keret – a külső vonal vastagabb mint a másik. Apa feliratozta, hogy Proteus 1. a., Matematika, csodálatos betűkkel, mint a szakrajzokon szokták – azt hiszem, ez lesz majd a  sírfeliratom is.
Eleitől fogva.

 

Szia!

Ma, cigiszünetben, találkoztam a halállal, úgy nézett ki, mint egy köpcös ötvenes, a Fóti Korából jött ki és ezt mondta:

- Gyerekek, de kibasztatok velem.

Rámnéz:

- Ellopták a biciklim.

Mire én: - Tényleg?

- Haza se tudok menni. Idáig fevágták a hasam – mutatja,

 és továbbmegy, továbbtehetetlenkedik, körökben mint egy héja, és még hallom, hogy:

- De, hogy a picsába…

Pedig, tebenned bíztunk.

 

Szia!

Ma találkoztam a halállal, sehogyse nézett ki, de kaszája volt.

Azt mondta: - Elviszlek.

Mire én: - Jó.

És elvitt.

 

Proteus 1. a., Matematika

1983-2008

  

7 komment

Címkék: halál papritaésbodnárattila mantrák zeoliton


2008.08.16. 01:34 proteus

The value violates the MaxLength limit of this column

Hősünk ma éjjel, egy összegyürkészett, majd négyrét hajtott, fényképet talál a HÉV-en. A hátulján, valami régi írógéppel, a következő van írva (Megpróbálja bepötyögni, ahogy van, miközben több ízben lebukik, és kiderül, hogy a hős nem hős, ahogy a "gépelő" szerző sem szerző, mert az alábbi hibák miatt az előbbi nem lehet hős, mert hazudott, az utóbbi pedig emiatt nem is létezhet. Mindegy, igazából nem bukott le senki, mivel ez mind csak saját fikció, de mert valahogy, valakinek mégis le kell írnia, most közibük furakszom, mondjuk médiumnak. A nem létező nem hős hős ír tehát rajtam keresztül, róla, aki, ugye, semmiképpen sem létezhet. Összegezve: egy nem valós személy fogja hazudni a valóságot, aki én vagyok. Mi? Mi hárman. Vagy veled együtt most már négyen. Lássuk) :

a Nagy Utzás (Mert mindnem elfér egy bőröndben. Ha sgítenek ráülni a tetejér.) az különbn a képn a hlsnki pályaudvar pupikáim, ott a képn. végcl. HELSINKI, VÉGÁLLOMS. megtalálhattk még a zentendre héven vül a helsinki-télapó viszonylatn is majd pár év múlva, mikor eltűzök innen, ti meg sisteregni fogtk a nagy globális felmelegedésbn. de mi, megreckírozzk és azbesztruhábn lejövnk a zagyatokrt és a vesétekrt és belebasszk a reggeli rántottánkb, és kiköpjk a rágós részeket és a végn mr csak üresen fog járni az állkapcsnk.rettegjetk, kik ti így együtt utaztok,nah jól van bevallm nem kvés kissebrndűség komplexums agyok, úhogy el is ecsetelném a részleteket:és ki az mondja rám, hogy törp vaok annk be tud bizonyítani avvl, h előhúzom gauss görbét a balzsebembl s elllátm a baját avvl. úgy hogty lenyomom a torkán mint egy fasza flexi alliteráló endoszkópot, a szemeibe, meg majd lidokaint feccselk, hogy beléáll a ptosis, s már csak a halottkém fog pislogni kettője közl, hogy ilyen fiatalon, deht egyszer mindenki meghal és nem tapd ez a kínai tapasz erre a fekete zsacsira, d a cédula legalbb a lábára fért. prsze tudom vannak köztetek rendesek is mert nem csúfolnak ki és, azokat szeretem, és ha kik magukban járnak egymásra találnak és a világ véget ér. és akkor nem lesz szükség se zbesztruhra se meg rántottra. és hebel frog egyet a srjában, illetve frogna mert nem találja mert végemindennnek, itt az akopalipsis, vagy armaggeddon és
vége a végnek is. ez most így hogy.érzitek? de mindegy mert ha nem törpéztk le akkor csak magambn dédelgetm a komplexumm és sebj. (tt most kurvasok szöveg elveszett, mert elfelejtettem menteni és próbáltam reprodukln, de ez mégiscsk egy töredk, halvány árnya az ... és nah naon j, akor most lecsilapotam písz, mrt buddha herceg óh nnyit zenvedünk, segics. mert én má' nem várok semmit az élettől, csak az útitársak amik számítanak....nah jó va azér írok ég valami tüncit:"azt mondtad, hogy ez az élet"... z itt most balladává lik mer' violálom a krakterek megegdő szá
íme:

 

2 komment

Címkék: játék csak beszél a fákkal x akta


2008.07.02. 03:36 proteus

hajnali részegek széljegyzetei a szélnek

- mindegy.

- mindegy?
- mert egy olcsó kifestőkönyv szürke lapjait lapozgatod.
vásárfia. még nem színezted ki, és már sosem fogod.
vagy, mert voltál.
- vagy mert voltál?
- vagy, mert voltál.
- de hol? ki? mikor?
- hát így telik minden pillanatod; jön az előző kérdéssor.
- de ki ki tette fel, és miért nincs ott már a kérdéskor?
- mindegy.
mindegy, ne maradjunk itt, szürke szamarak a ködben.
hagyd el! álljunk tovább, barátom, körözve más körökben.

(hályog ma nem pereg tovább,
árokban alszik egy fabáb:
mindegy ez, egyre megy;
hümmög és hempereg.)

Szólj hozzá!

Címkék: szabad érzések időmérő hályog ha nem pereg


2008.06.17. 00:33 proteus

Kényszervakáció. Addig is:


Vagy, addig is: Itt ez a kétértelmű nyár, ahol majd sört vedelek, vagy vedlek. Éjszaka hálózsákba burkolózok, vagy bábozódok. Zsáksötét lesz vagy bábhomály. Átváltozom, vagy átváltozok. Aztán felkelek, vagy kikelek. Kinyújtóztatom tagjaimat és így vagy úgy, de követem a fényt.
Majd elmondom, hogy csináltam,
vagy a szárnyamra lesz írva.
Addig is:

1 komment

Címkék: játék fény metamorfózis butterfly watching


2008.06.07. 20:18 proteus

Nyugalom

Szoknyája alvó madár.





















2 komment

Címkék: nyugalom


2008.06.05. 03:13 proteus

Íródik

vagy valaki írja. Az alapélmény az, hogy megy, gördül, repül, vagy csúszik. Akár álmában is. Az, hogy halad, talán, becsapás. Becsapódik. Szenved. Nem néz vissza. Visszanéz. Szavakat ebédel. Aztán elfelejti mit evett. Várja a vacsorát. Kihányja az ebédet. Össze-vissza betűk a perzsa szőnyegen. Pedig ő pontosan válogatta ki a levesből az ABC tésztát. Különféle szavak, különféle jelek voltak. Sorban a tányérszélen, még sorban a nyelvén. Talán mindegy is, már semmi sem úgy van, mint akkor. Csak össze-vissza jelek a perzsán. Nézi, találgat és sohasem takarít, vagy igen, de folyton. Takarodik. Ténfereg, lődörög. Abbahagyja, újrakezdi.  Most főleg baktat. Most? Az meg csak íródik, vagy valaki írja. Ő lenne? Miközben megy? Stop? Nem.

Stop. Szétárad és kicsit remegek is, mintha mondanom kellene valami fontosat, most azonnal. És itt ez az altamirai bölény, ezen a cigisdobozon, mindjárt elindul, fejét leszegve, előretör ebben a sötét ragacsos melaszban, ami aztán felritkul, és kitör belőle, csak a marjára tapadt dermedt foszlányok utaznak még egy darabig vele, míg le nem sodorják őket a közeli tereptárgyak. Csak előre innen, át azon a körúton, a Güell-parkon, aztán pár perc és az albérletben vagyok. Az rengeteg lépcső, de tudom a legrövidebb utat. És ott az a színes, tekergő, óriáskígyó, ahol még elszívok egy cigit, egy utolsót és eltaposom az éles homokban, amivel a rojtosszélű porond, az óriáskígyó-ölelte térség fel van szórva, és aztán majd belerajzolok egy kört a homokba, aztán egy másikkal metszem, és végül elsöpröm a felesleges vonalakat. Nem is tudom, miért gyújtottam rá arra a cigire, pont ott azon a legizzasztóbb emelkedőn, de a lényeg, hogy már ott voltam annál a kilátónál, amitől, nem egészen 10 percnyire laktam, és ahova gyakran kisétáltam, mert a lábam előtt hevert az egész város, a nyílegyenes, párhuzamos utakkal, az autókkal a tenger felé, az autókkal vissza.  Szinte rendszeresen kijöttem ide megfigyeléseket végezni, és megtölteni a saját memóriámat és a fényképezőgépét. Figyelni a tengerpartot, a tengert és a horizontot, ahogy néha, esős időben a tenger összeolvadt az éggel, és a tengerpart vált horizonttá. Alkonyatkor az árnyékot szemlélni, ahogy a hegyek előtt rákúszik a városra, és a végén majd csak egy kis fénysáv marad a tengerparton, és szemből jön a terminátorvonal, az éjszaka széle és valahol lágyan egymásba olvadnak. Erre a megfigyelésemre, ezzel az inverzióval, baromi büszke voltam, és el is magyaráztam, annak, aki tehette, hogy meghallgat, engem, a nagy megfigyelőt, abból a sajátkezűleg, fából készült piedesztálon, ami most csak akasztófa állványnak tűnt. Ahogy jön a kétféle sötétség, aminek ugyanaz az oka. És megnyugtatott ez a mindennapos, mindenféle konfliktus nélküli, ez a teljesen egyszerű találkozás. Valahova le kéne írni ezt, míg el nem felejtem – gondoltam akkor is. Én? Hogyan? Elfelejteni?

Stop? Nem. (Így beszél magában. Vagy beszélődik. Ír vagy íródik. Cikk-cakkban, de megy. Van. "most még, nem deszka-földes-álruhásan".) Dörömbölnek. Nyitja már. Belépnek.
Belépsz.
Bocs a perzsáért, de hát, tudod, még nem volt időm.


2 komment

Címkék: fény megy egyre


2008.06.04. 06:04 proteus

Hajnali szövegromlás

A eddig egyes, folytassa »

2 komment

Címkék: horror hivatal macskák


2008.05.24. 06:05 proteus

nézem ezt a szar, rossz, egérrágta terítőt itten, rajta ezzel a giccses brossal. variálok. a bross fénytől függően szép.

amit kirág, ki rág
a rossz abrosz
apad, szakad,
mint szerteszét e lét.

amit király kivág:
a rózsa-bross
maradsz magad.
ki verte szét epéd?

vagy

eddig egyes, folytassa »

2 komment

Címkék: játék fény rosszkedv idegesség de!presszió epéskedés


2008.05.23. 03:36 proteus

"Riadtan elszorul szived, / az út lapulva elsiet,"

Szólj hozzá!

Címkék: pilinszky


2008.05.16. 04:19 proteus

A bomlás virágai

Tisztelt Jelenlévők!
Kérem, legyenek most, e percben, és az elkövetkezendő még kettőben, együttműködőek!
Csukják be a szemüket! Igen, kérem csukják be a szemüket és jó erősen tegyék, mintha — közben — citromba haraptak volna! (Fú!) Látják, a töksötét sem sötét. Mindenhol fénydarabkák úszkálnak, esetleg világos pöttyök, netalán köröcskék villanak fel, majd halványulnak el, ott a jobb ficakban, mintha egy szőrős fényhernyó úszna ki a képből, és így tovább. Most pedig lazítsanak, és kérem vonuljanak vissza — lelki szemeik helyére — a nyakszirtlebenyük bugyrába! Próbáljanak elképzelni egy fát! Bármilyen is az Önök képzeletbeli fája, vélhetően egy egész fa és magányosan áll a sötétség közepén. Egyes megrögzöttek a fa mögött erdőt vélnek látni, de kérem, higgyék most el, a fa mögött töksötét van! Tisztelt jelenlévők, megkérem Önöket, hogy lelki szemeikkel — csak ez maradt most Önöknek — közelítsenek rá a fa törzsére!
Így már jól láthatják a fa szürkésbarna, térképrajzolatú törzsén felfelé menetelő, fémesen csillogó, fekete hangyák sorát. Ezzel párhuzamosan, szintén jól láthatják a lefelé menetelő, fémesen csillogó, fekete hangyák sorát. Nagy itt a forgalom, akár egy sztrádán. De kövessük most csak a felfelé kúszó hangyasort. Vajon hová menetelhetnek? Kövessük őket útjukban, hosszan felfelé a szürkésbarna térképrajzolatú fatörzsön. Hosszan felfelé. Jöjjenek! Hosszan, hosszan. Hoppá, itt elágazik a törzs, a hangyák sora jobbra tér. Kövessük őket! Most kicsit gyorsabban, ha lehet, még egy elágazás, és még egy, itt már egész vékonyak az ágak, közben, az elágazásoknál egyes hangyák ki-kiválnak a sorból, míg mi a legszélső, jobboldali gallyacskára nem érünk. Itt vagyunk hát. Ez egy levél. Egy egészen átlagosnak tűnő, zöld levél, világoszöld erezettel. A hangyák a levélnyél keskeny hídján átkelvén, a levéllemez fonákjára fordulva tűnnek el. Vajon mi lehet ott? Nézzünk csak alá! Kérem, tisztelt jelenlévők a levélen smaragdzöld csorda, levéltetvek pompás gyülekezete tobzódik a reggeli fényben. Békésen szívogatják a levél keringő nedveit, míg a hangyák, ezek a fémes óriások, látszólag tétován, ide-oda járnak közöttük. De nézzék csak, most az egyik hangya megáll egy kövér, smaragdzöld levéltetű potrohánál és remegő csápjaival gyengéden elkezdi cirógatni, csiklandozni. Ó, most már hangyánk egyre erőszakosabb, egyesek már-már közbeavatkoznának, de lássunk csodát, a levéltetű hirtelen megemeli pohos hátsóját és egy borostyánsárga cseppecskét présel ki. Hangyánk mohón felszipkázza a mézédes adományt és elégedetten továbbáll. Tisztelt jelenlévők, ezennel utunk végére értünk, a csoda megtörtént, álljunk most tovább mi is.
Kérem, nyissák ki szemüket! Ez volt tehát a köröttünk lévő, örökkön nyüzsgő mikrokozmosz egyik szelete, apró, ámde annál jelentősebb csodája. Mint látták a fa nem csak egy fa, még ha képzeletbeli is. Tisztelt jelenlévők, kérem jegyezzék meg, nem csak attól kell félnünk, hogy a fától nem látjuk az erdőt, de attól is hogy a fától nem látjuk magát a fát. Egészből rész lesz, a részekből rész, a részek még kisebb részekre bomlanak, és így tovább. Merjenek elveszni a részletekben! Kérem, nyissák ki a szemüket és közelítsenek rám!
Így, jó lesz, köszönöm.

  

4 komment

Címkék: háromperces


2008.05.06. 01:29 proteus

--------------------------------rövidzárlat-------------------------------------

                             
                                                
                                                               
                                                                        
                                                                               
                                                                                   
                                                                                        
                                                                                          
                                                                                              
                                                                                                
                                                                                                 
                                                                                                  
                                        magángyár                                              
                                         magán jár                                                
                                    magányt gyárt                                            
                                   várt magányt                                             
                                         zár magán                                                 
                                         magánnyá                                                 

                                                                                                        
                                                                                                        
                                                                                                       
                                                                                                        
                                                                                             
                                                                                       
                                                                                     
                                                                                     
                                                                                   
                                                                               
                                                                            
                                                                        
                                                                     
                                                                    
                                                                    
                                                                    
                                                                    
                                                                     
                                                                                  
                                                                                           
                                                                                                      
                                                                                                                
                                                 jelöld ki!                                                            

8 komment

Címkék: játék magánygyár zárvány


2008.04.20. 01:26 proteus

a Hold és túloldala (magyarázatokkal)


kifelé autóztam a "sztrádán" (nálunk ilyen nincs, a sztrádák nyitott ollóként kerülik ki a megyét - szoktam mutatni /mutató, középső széttár/).
ki-kikapcsoltam a reflektort:  ezüstfolyóként kanyargott előttem a felázott út a Hold fényében. úgy százhússzal úsztam.
aztán vissza, befelé a mezővárosba.
a hátsó lökhárítómra tapadt széles ezüstszalagot egészen a városi fényekig húztam.
a garázs mögött, a kertben, a diófa még csupasz ágai között is ott volt ugyanaz a Hold.
erre én:
persze, hogy ott az a három daruV felhőfoszlány tart el ezüst felülettől.
láthatlan spárgán,
mint egy papírsárkány.
valaki játszik.
pufók angyal, mittudomén. damilja áttetsző, de minimum negyvenes. ez megy hárompercnyi cigiszünet, míg viszik a nemlétező holdi szelek, mert közben eltűnik elejétől a farkáig, mintha lassan visszavonná a pufók, ufók, kráterangyal. csak játszik, most, szűkös udvarából kiszabadult sárkányával, ott, a túloldalán. a Hold meg épp csalódottan nézett le rám. mint mindig.
értem már Janus-arc, rámásztak a rejtett pofádra, hát ezért fanyalogsz, igaz? (- itt azonban, választ nem kapva, arcomra fagyott a felismerés mosolya)
bejőve a házba, (apám épp internetezett) kérdeztem: miért csak ezt a fancsali képét mutatja felénk a Hold és mi játszhat a túloldalán?
ott az a szék, nézd, kerüld meg, hogy mindig nézed!
forogtál te míg a szék támlája, bármelyik szemével feléd nézve, ugyanazt a feled látta?
míg megkerültem, igen.
lásd ennyi.
(+ 9 százalék, valami libegés miatt, de ezt már később húztam ki.)

a másik kérdést nem erőltettem.
 

Szólj hozzá!

Címkék: versterv


2008.04.05. 05:08 proteus

on air in aeternum (,mármint örökké ott)

Régen játszottam már, hogy tükörhöz raktam a macskám,
Hogy látta a másik macskám, hát felborzolta szőreit.
Púposított és lassacskán,
Sem értette, hogy
Kibabráltam vele,
S nem úgy van Itt.
Már rég a kert végében korhadnak csontjai,
eddig egyes, folytassa »

Szólj hozzá!

Címkék: önelégia utazások


2008.03.31. 20:25 proteus

Ómen

Jelentés:
A hét vége felé, buliból hazajövet, az éjszakai buszra várva, gyrost zabálva, leettem a téli kabátomat. A kabáton lévő foltokat, hazaérve, vízzel próbáltam kisikálni. A másnap reggeli napfényben, két, körülbelül ezerforintosnyi területen terpeszkedő zsírfoltot figyeltem meg (a kabátomon).
Jelentés vége.
Jelentés:
A kabátom, belátható időn belül nem fogom kimosni, ezt nem tartom szükségesnek. Vállfára húzattatom, bezippzáraztattatom, begomboltattatom. Gardróbok sűrű sötétjébe vettetem. Zsírfoltostól átnyaraltattatom.
Jelentés vége.
Jelentés:
Tavasz.
Jelentés vége.

Válasz: De azért ki kell mosni, ugye tudod.

2 komment

Címkék: kabát


2008.03.23. 03:55 proteus


2008.03.11. 21:54 proteus

A kocsma ördöge

Hallom fülembe, hogy szuszog,
kocogtat össze pénzeket.
Körülnézek nem hallják-e,
de ők is mind csak részegek.

Most megszólal édes hangján:
végtére is csak százas az.
Angyalra gyanakszom már,
mert hangja angyalra hajaz.

Na jó ez tényleg elfogyott,
nesze, utolsó százasom.
S látom, hogy asztalomtól
a nyerőgép felé oson.

De jaj, szőrösek lábai.
Torkom ma marad szárazon.
Celluxozottak szárnyai.
Mi lesz velem? Nem változom.

Bár tanulságom egy marad,
tanulni belőle nem fogok:
add csak az ördögnek magad,
de pénzed pénzre nem hasad.


Szólj hozzá!

Címkék: ökörség rímes


2008.03.10. 22:44 proteus

így volt

- Ne félj.
- Akkor mégis, mit csináljak? Hallom, valaki veri a lovait odalenn és azt mondják, folyton könnyezik.
- Folyton könnyezik, és mindig iszik. Ne félj.
- Nem félek, csak ez a szomorú esőszag betüremkedik a szúnyoghálón és a csukott ablakon keresztül.
- Látod, ahogy fémes fejecskéiket idenyomják ezek a telelő bogarak az üveghez? Csak bírd ki még nyárig.
- Azt, hiszem..., de persze, kibírom.
- Ne félj  " Viola-árny a térség,
               meghallgatod meséjét,
               de nem hiszed. "
- Hát persze, úgy van.           Ne félj.              (De csak suttogod te is.)


Szólj hozzá!

Címkék: így volt ws


2008.03.06. 15:01 proteus

hétköznapok

volt, hogy levágattam nullásra,
és a tapintható dudorok láthatóvá váltak
(például az, amit a nővérem kelesztett egy tányérral,
vagy amikor a medence szélének ütközött
és még, ki tudja hányszor, az asztal sarkának,
anno, mikor még matchboxot üldöztem)
volt, hogy bezöldült töve a klórtól,
mikor még jártam uszodába
aztán hagytam nőni
azóta sokan matatnak benne
most pedig megmosom
a hajam.
aztán hátrasimítom és
a párás tükörben látom,
hogy vonul vissza
koponyámon.

(csak a csupasz vécépapír gurigák szaporodnak)

Szólj hozzá!

Címkék: időmérő önelégia


2008.03.04. 17:20 proteus

Elment a kedvem

Kék fényű, dús
borosta vagy,
te dög lusta,
poloska-nap.

3 komment


2008.02.19. 04:37 proteus

mindent+a+pinába

mert rendben, az tényleg úgy volt, hogy amikor lett internetünk és apa magyarázta az én serdülő fejemnek, hogy micsoda történelmi pillanat ez, és hogy most már kapcsolatban vagyunk az egész földgolyó összes internetjével és, hogy akkor ő most magamra is hagy, és nem is zavar, hogy hagy szívjam magamba, illetve hagy szívja az agyam magába a tudást, mint egy űrkorszakbeli spongya, ami most megy a tv-shopban, ajándék késkészlettel, ne habozzon. és a következő kép az volt, hogy apa megy lefelé a lépcsőn, és az én szó szerint együgyű, serdülő fejemből rögtön kipattan a rózsaszín szikra, és serdülő ujjaimmal pötyögöm be az s, a z, az e és az x karaktert a keresőbe, ilyenformán hogy: szex
és látom, hogy ez tényleg történelmi dolog, hogy így kapcsolatba jöttünk az összes internettel, csak basszus elfogyott itt a papírzsebkendő.
az rendben.
az egy dolog.

de akkor ez is egy dolog.

2 komment

Címkék: gumipitypang büszkeségek hogyismondjam


2008.02.12. 23:15 proteus

Győző bácsi levelesládájából


                                        Álomhír

   A Déli Lejtők dzsungelmocsarait egy mongol szerzetes
járja, Asszamtól Szatledzsig. Az angol segélyhely tábor-
kórházában leveri lábról a váltóláz, félrebeszél. Ez a szent
tulku minden éjjel különös, karéjos növényi képletet álmo-
dik, a teteje hexagonálisan barázdált, gombos és kemény,
domború széle átforduló, a belseje puha és az élőnövény 
mohás nedvességét tapinthatni rajta: álmodja és megte-
remti. A növényképletet — amelyet a katalógusok sem a 
makkok, sem a tokpáncélok osztályába nem tudnak beso-
rozni, nyakgödrében találják készen, reggelente; tanítvá-
nyai szerint nem a föld flórája. A szatledzsi angol tábor-  
kórház orvosai, akik a teremtő szemlélődés e különös je- 
lenségének tudományos koronatanúi, lemondanak a re-   
mete életéről: oly nagy kimerüléssel jár számára a növény-
ke mindennapos megteremtése.                                  

Határ Győző                                      
                                  

2 komment

Címkék: fény


2008.02.06. 18:15 proteus

XXV.












5 komment


2008.01.09. 01:31 proteus

Holdat látni nyereség, betegnek halál

Szólj hozzá!


2008.01.06. 01:10 proteus

Optimisták

Késő délután.
Magányos ház a tóparton.
A cserepekből derékig kinőve egy alak foglalatoskodik. Valamit tűzdel egy kiálló fémdarabra.


- Egy szelet méregzöld héjú uborkát, Dr. Kéklény. ( A cserepek alá nyúl.)
- Egy szelet méregzöld héjú uborka, Dr. Frász. ( Hallatszik tompán a cserepek alól, és Dr. Frász kezében feltűnik a méregzöld héjú uborka, amit avatott mozdulattal a vasdarabra tűz.)
- Egy szem illatos, vörös húst, Dr. Kéklény.
- Egy szem illatos, vörös hús, Dr. Frász.
- Egy kocka füstölt szalonnát, Dr. Kéklény.
- Egy kocka füstölt szalonna, Dr. Frász.
- Egy karika édes lilahagymát, Dr. Kéklény.
- Egy karika édes lilahagyma, Dr. Frász.
- Egy szelet napérlelte, édes paradicsomot Dr. Kéklény.
- Egy szelet napérlelte, piros paradicsom Dr. Frász.
- A sót, ha kérhetném.
- A só, Dr. Frász.

eddig egyes, folytassa »

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: boldog vidék